A bűvészkellék-szakértő helyes kis cvikkerén át vizsgálgatta az elé tett tárgyakat a poros üzletben. Fején súlyos kalap díszelgett, mely alól tiszteletet parancsolóan hullott alá bozontos, szürkés-őszes hosszú haja. Hasonlított a Bolond Kalaposra, de engem valójában Faginre emlékeztetett a Twist Olivérből.

– Ez egy reményvesztett illuzionista negyedik ujja. Kettő van belőle: két ujj, mindkettő új – állapította meg könnyeden. – Jól jártatok vele.

– Szóval gyűrűsujj. Pedig inkább hüvelykujjra hasonlít…

– Nincs neve! – pirított rám. – Az illuzionisták szigorúan csak negyedik ujjként említik.

– Ööö… elnézést. És mit jelent a sebhely?

Nem lehetett nem észrevenni a hosszúkás, vörös sebhelyet, mely mindkét ujjon látható volt a felső ujjperceknél.

– Hogy reményvesztett.

– És vajon miért szórta el őket a tulajdonosa? – a kellékeket a cirkuszt körülölelő téren, a homokban találtuk.

– Hát mert reményvesztett. Ezzel akarta az emberek tudtára adni nagy szívfájdalmát.

– Érthető. Hát most mihez kezdjünk vele?

– BPA-mentes, kitűnő kocsonyát lehet belőle készíteni egy kis konfetti és színes tollak hozzáadásával – ajánlotta jókedvűen.

– Utálom a kocsonyát, de ez jól hangzik, ki kell próbálni! Az egyiket megfőzzük, a másikat eladjuk – döntöttem végül.

Szóval van egy eladó ujjam.

(Hacsak nem álmodtam az egészet.)

MEGJEGYZÉS: Bizony, álmodtam. Egymást követő éjjeleken, a következő bejegyzésben megírt további abszurd kalandokkal együtt.