Legutóbbi blogbejegyzésem óta majdnem egy év telt el. Azt hiszem, itt az idő, hogy újra jelentkezzem, és eláruljam, miért is tűntem el.

Élek és virulok! Az alkotómunkának sem fordítottam hátat, viszont a teremtő folyamatnak egy új szintjét tapasztalhattam meg 🙂 Igenis létezhet olyan helyzet, amikor a „munka” soha nem tekinthető befejezettnek: nem tehetjük fel csak úgy a polcra, és nem mondhatjuk azt sem, hogy „nem kér enni”.  A nagy mű, ami soha nem készül el, folyamatos gondoskodást igényel, viszont napról napra figyelhetjük fejlődését, kiteljesedését.